"Végül itt vannak. Mindent átéltek és végre együtt. Örökre."
A szoba szürkés fala köszönti a reggelt, ahogy befogadja a sötétséget. Itt nincs nap, itt nincs élet. Egy ház több szoba. Tizenhárom olyan, ahova csak egyvalaki léphet be.
Egyet nem tudunk. Őt még soha nem látta senki. A világ végén jött létre és azóta ott van.
Nem ő a lényeg.
Egy másik. Kicsivel arrébb. Igen ott-ott. Abban a titkos rekeszben. A falakon átugrunk, majd az irka-fikra után láthatod meg. Jobbra, jobbra.
Túlmentél.
Az ajtó mögött, a titkos rekesz.
Nem nagy csak épp, hogy két ember beférne oda. De mégsem. Itt nincsenek emberek. Egy sem szívja be azt a furcsa párás levegőt ami a kinti világból jön. Nem, mégis az élet megvan. Két szív dobbanása, a vér kering és lassan eljut mindenhova.
Élnek.
- KIBASZOTTUL GYANUTFOGNAK ÉS AKKOR SEGBE RÚGLAK!
- NyUgI bRo~
Egymás karjaiban. A kisebbik fejét a mellkasába nyomja. Nem fél, hogy megsebzi. Sosem büszkélkedhetett egetrengető méretekkel. Ellenben a másik. Az övé nagy volt. Irigyelte. Olyan érdekes, olyan más. Senkinek nem volt ilyenje csak neki. Különlegesség.
Neki bezzeg csak a szaros piros vér jutott.
- MENNÜNK KÉNE.
- Jah.
Az egyszerre vett levegő. Az ujjai a hátán olyan nyugtató. A lágy simogatás, a kibaszott élet, ami elől eltudtak futni. Végül itt vannak. Mindent átéltek és végre együtt. Örökre.
- KIBASZOT ÉLETBE TEREZI ÉSZREFOGJA VENNI! TUTI ÉS AKKOR LEBUKUNK ÉS HALLGATHATOM SOLLUX SZÖVEGELÉSÉT ÉS TEREZI-ÉT! JESSZUS... JESSZUS... HOGY TUDTÁL EKKORÁT?!
- NeM lÁtSzIk~
Kisebb nagyobb galibák, de csak együtt.
Gamzee elmosolyodik, ahogy lepillant a kisebbikre, aki már nadrágját próbálja magára erőszakolni, míg nyakán levő vörös foltot vizslatta. Tényleg nagy volt. A fognyomok tisztán mutatták kié.
- ImÁdOm A pIrOsAt~
Egyet nem tudunk. Őt még soha nem látta senki. A világ végén jött létre és azóta ott van.
Nem ő a lényeg.
Egy másik. Kicsivel arrébb. Igen ott-ott. Abban a titkos rekeszben. A falakon átugrunk, majd az irka-fikra után láthatod meg. Jobbra, jobbra.
Túlmentél.
Az ajtó mögött, a titkos rekesz.
Nem nagy csak épp, hogy két ember beférne oda. De mégsem. Itt nincsenek emberek. Egy sem szívja be azt a furcsa párás levegőt ami a kinti világból jön. Nem, mégis az élet megvan. Két szív dobbanása, a vér kering és lassan eljut mindenhova.
Élnek.
- KIBASZOTTUL GYANUTFOGNAK ÉS AKKOR SEGBE RÚGLAK!
- NyUgI bRo~
Egymás karjaiban. A kisebbik fejét a mellkasába nyomja. Nem fél, hogy megsebzi. Sosem büszkélkedhetett egetrengető méretekkel. Ellenben a másik. Az övé nagy volt. Irigyelte. Olyan érdekes, olyan más. Senkinek nem volt ilyenje csak neki. Különlegesség.
Neki bezzeg csak a szaros piros vér jutott.
- MENNÜNK KÉNE.
- Jah.
Az egyszerre vett levegő. Az ujjai a hátán olyan nyugtató. A lágy simogatás, a kibaszott élet, ami elől eltudtak futni. Végül itt vannak. Mindent átéltek és végre együtt. Örökre.
- KIBASZOT ÉLETBE TEREZI ÉSZREFOGJA VENNI! TUTI ÉS AKKOR LEBUKUNK ÉS HALLGATHATOM SOLLUX SZÖVEGELÉSÉT ÉS TEREZI-ÉT! JESSZUS... JESSZUS... HOGY TUDTÁL EKKORÁT?!
- NeM lÁtSzIk~
Kisebb nagyobb galibák, de csak együtt.
Gamzee elmosolyodik, ahogy lepillant a kisebbikre, aki már nadrágját próbálja magára erőszakolni, míg nyakán levő vörös foltot vizslatta. Tényleg nagy volt. A fognyomok tisztán mutatták kié.
- ImÁdOm A pIrOsAt~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése